Maybe we souldn't

Elnézést kérek, hogy ilyen ritkán hozom  a részeket, de a tanulás az első és valószínűleg a részekre hétvégénként lehet majd számítani, remélem maradnak olvasóim :DD 


 *-Az Isten szerelmére Liam! Niall eltűnt - vágtam közbe hiszen "minden perc számít". *

*Louis szemszöge*

-Nem így beszéltük meg! - nézett rám szúrós tekintettel Liam.
-Szerintem erre később is ráérünk....nem azért jöttünk, hogy itt veszekedjünk-mutattam alig észrevehetően Niall családjára.
-Elnézést fiúk, de nem értem, hogy miről beszéltek-nyögte ki végül Bobby.
-Nos felkeltünk hajnalban, és a fiuk nem volt a helységben, kerestük MINDENHOL, de semmi nyoma.Egyszóval eltűnt-mondta Liam.
-Fiúk ez nem móka tárgya-mondta mosolyogva Maura.
-Higgye el mi sem hisszük annak-mondtam, komolyan, nehezemre esett.
-Átmegyek Hastingékhez-mondta Greg és megindult az ajtó felé.

Felugrottam és utána indultam. 

Maradj itt- tátogtam Liamnek.
Huh elég gyorsan sétál, szinte futnom kellett utána. Mondjuk a lábaim is rövidebbek mint az övé. Greg lassíts már, mert utánad futok és a földbe nyomlak... Gondoltam magamban. Vészesen közeledett az ajtó felé, nem hagyhatom, hogy kitörjön a balhé.Berontott (volna) az ajtón de meglepetésére zárva volt, így felkenődött rá a lendülete miatt. megfordult felém tartott, csak félrelökött, nem estem el annyira azért nem vagyok puhány, sőt. Megint utána indultam, a hátsó ajtó felé tartott, ezúttal megállta előtte és úgy nyitotta meg. Kinyílt.

-Hol vagy Niall?- kiabálta hallottam bentről.
-Nincs itt mondtuk, hogy eltűnt- mondtam lihegve, ezentúl többet járok focizni.
-Nem hiszem el.

Le föl sétált  a szobában, a lépcső magasában egy alakot láttam... Spencer.

-Mit keresel?- nézett kérdőn Gregre.
-Szerinted? Az öcsém.
-Nincs itt, nincs sehol- mondta.
-Na ne szórakozzatok velem- elindult a lépcső felé.

Felfelé lépkedett. Spnecer a fal mellé húzódott, így a fiú elment mellette, megindultam hát én is a lépcsők felé futottam felfelé. Greg sorba nyitogatott a szobákba bement feltúrt mindent és kijött majd a következő és így tovább.Az utolsó szoba, végre és ott rájön hogy nincs itt az öccse. Benyitott.
-Greg te mit keresel itt? -kérdezte Emily.
-Miért kérdezi mindenki ezt? Nem lopni jöttem csak az öcsémért.
-De hisz Niall eltűnt- mondta Emily. 
-Ezt nem hiszem el-és leült egy székre- hol van?
-Greg itt az ideje, hogy felfogd nem rejtegetjük, nem raboltuk el és kérünk majd érte váltság díjat. Ezt az időt azzal is tölthetnénk, hogy keressük és nem neked magyarázom, hogy elment, elrabolták, vagy netán...
-Most hagyd abba Louis-felállt és rám meredt- elhiszem, hogy eltűnt de nem halt meg.

Na szuper most megint elmegy. Menjek utána, vagy ne. A többiek dühösen néztek rám majd rá. Oké akkor megyek. Úgy látszik a házuk felé tart. Bementünk, huh most rövidebb volt az út, kezdek belemelegedni ebbe a futkosásba. Bementünk Marua sírt Bobby a határán volt, Liam ijedt arcot vágott. Na mit csinált már megint.

-Mi volt itt? -ültem sietve mellé.
-Elmagyaráztam,, hogy Niall bizony tényleg eltűnt nem hitték el elmondtam másként. Maura rohamot kapott, Bobby meg vígasztalja. Mi volt Greggel?
-Semmi különös miután felforgatta a házat, elhitte, hogy nincs ott.
-Hallo 911? Eltűnést szeretnék bejelenteni- jöttek a hangok a konyha felől.
-Basszus miért nem figyeltél rá?- förmedt rám Liam.
-Na most állj le- néztem rá, majd felálltam és a konyha felé mentem.
-Greg szerintem rakd le és előtte keressük csak mi. 
-Nem azt mondtad, hogy már kerestétek?
-De de nem árt még egyszer mielőtt rákerül a tejes dobozokra.
-Hallgass el. Ilyen okosnak hiszed magad? Menjetek el Liammel együtt- értetlenül néztem rá- MOST!-kiabált rám.
Ezt most elnézem a pánik miatti sokk hatásának és megbocsájtom. Sarkon fordultam, a nappali ajtajában megálltam, mindenki rám nézett intettem Liamnek hogy jöjjön.

*A ház előtt*

-Nem emlékeztél rá mit beszéltünk meg mielőtt kinyitották nekünk az ajtót? 
-Dehogynem jól emlékszem még most is- mondtam mosolyogva.
-Akkor miért vágtál a szavamba? Azt beszéltük meg én beszélek.
-És meddig akarták még te "beszélni"? - mondtam gúnyosan.
-Ne szórakozz velem Louis, nem bízol bennem, azt hiszed csak te tudsz mindent megoldani. Hát nem.
-Ha hagytam  volna, hogy folytasd még most is ott ülnénk te beszélnél mi meg nyitott szemmel aludnánk.
-Egy igenis gyorsan beszélek, gyorsabban mint bár melyikőtök az egy dolog, hogy tudom mi az az illem.
-Most azt mondod nem tudom mi az az illem? Szórakozol velem? Én legalább meg tudom mondani az emberekenek amit valójában gondolok, tudod ez sem árt.
-Tudod mit ha ennyire nem bírjuk egymást talán nem kéne  hogy barátok legyünk-mondta a szemembe.