Something scary

*Hanna szemszöge*

Itt ülünk körben, a mi kis búvóhelyünkön, itt soha senki nem talál meg minket. De ki is keresne majd egy tucat 18 éves  tinédzsert egy elhagyatott házban? Ahogy körbenézek mindenki olyan boldog, persze ezen nem csodálkozom, miért lennénk szomorúak? Hiszen nyári szünetünk van. Az év csúcspontja a lazulás ideje. A csajok egymáshoz közel ültek és nevetgéltek,  a fiúk pedig  nem tudom pontosan kivenni mit csináltak, de közben nagyokat röhögtek. Ez az én bandám. Ezt nehéz kifejezni mert soha nem különböztettem meg a barátaim, de ha választanom kellene akkor talán Emilyt mondanám a legjobb barát nőmnek. Mivel őt kiskorom óta, a többieket pedig csak a suli első osztálya óta ismerem.

  -Hanna jól vagy?-Aria hangja zavarta meg gondolat menetem.
  -Persze csak elgondolkodtam egysmáson.
  -Mi lenne ha ma este itt aludnánk?-tette fel a kérdést Alison-Úgyis a szomszédba lakunk ha valami gond van csak átmegyünk.
  -Nem is tudom tudjátok milyenek a szüleim.-nyafogott Spencer.
  -Akkor most hazamegyünk és majd telefonon értekezünk-jelentette ki Liam.

A fiúk sorba hazakísértek mindenkit. Niallel az elválás soha nem ment könnyen, puszit nyomtam szájára és beviharzottam az előszobánkba.
  -Szia itthon vagyok!-kiabáltam.
  -Szia lányom-hallottam a konyhából, így arra vettem az irányt.
  -Anyu ,ma a romnál alszunk, csak szólok-mosolyogtam és közben kivettem egy almát a kosárból.
  -Szó se lehet róla-mondta anyu- ahhoz még fiatalok vagytok.
  -De anyuuu a többieknek úgyis megengedik ne legyél mát ilyen-vágtam szomorú arcot.
  -A nem az nem.

Na csodás megint én maradok ki mindenből. Felszaladtam a szobámba  mérgesen bevágtam az ajtót. Kihúztam a zsebemből a telefonom és elkezdtem bepötyögni az SMS-t de egyszer csak megrezgett a kezemben jelezve ,hogy jött egy üzenetem.
  *Nem a romnál, hanem nálam a pajtában leszünk - Spencer*

Ez most jól jött anyu oda biztos elenged. Lerobogtam a lépcsőn és bementem anyuhoz  a konyhába, ugyanott állt és nem csinált semmit , kicsit furcsálltam de nem kérdeztem rá. Csak aranyos mosolyt erőltetve az arcomra , mivel féltem, hogy a válasz ismét nem lesz, megkérdeztem:

  -Végül Spenceréknél leszünk, oda elmehetek?
  -Most hívott Veronica (Spencer anyukája), már válaszoltam neki, elmehetsz.
 -Köszönöm anyu- és nyomtam egy puszit az arcára.

Igen tudom a legtöbb 18 éves nem így viselkedik de mi nagyon sok  mindenen mentünk keresztül, amikor is csak egymásra támaszkodhattunk, mint az hogy idén elváltak apuval, nagyon megrázott mindkettőnket, főleg, hogy nem is igazán tekinthető válásnak mert apu csak úgy lelépett. Na ismét azon kaptam magam, hogy elkalandoztam,  így felmentem és elraktam a legfontosabb dolgokat amik kelhettek estére. Gyorsan repültek az órák, már el is érkezett az idő , így felpattantam ágyamról és táskámmal elindultam, mivel anyu most dolgozott, így csak egy SMS-t hagytam neki, hogy a házban most nincs senki. Odaértem Spencerékhez és a pajta felé vettem az irányt. A többiek már bent voltak, kivéve a fiúk. Kérdő pillantást vetettem a többiekre

 -Később jönnek!-mondta Emily, komolyan szerintem egymás fejébe látunk.
 - Ohh, oké, ja amúgy sziasztok-nevettem el magam.

A továbbiakban nem törődtünk az idővel. Addig a pillanatig még el nem aludtunk folyamatosan nevettünk, és ez jó érzés volt, aztán mintha fejbe vágtak volna minket egy ásóval, kidőltünk.Én Niall mellkasán utaztam álomországba egyszer csak az este közepén felültem mintha rémálmom lett volna. Niall nem volt mellettem megijedtem és fáztam, megfordultam és a pajta ajtaja nyitva volt felkeltem és megindultam felé ekkor Louis hangját hallottam:

 -Hova lett Zayn?
-Nem tudom Niall sincs itt.
-Niall eltűnt!-mondta keserves hangon Zayn mikor belépett a sötét udvarról.